Első alkalommal lépett színpadra még hároméves kora előtt, és onnantól kezdve senkiben sem merült fel kétség, hogy ez a kislány a színpadra született. Éva Ruttkai, a budapesti születésű, karizmatikus és tehetséges színésznő története igazolja, hogy a színház és a film a hivatása és természetes közege volt.
Éva Ruttkai mindössze 59 évet élt, mégis számos szerepet játszott el a színházban és a filmekben. Több mint ötven játékfilmben és számos sorozatban szerepelt. Bár Éva már régóta nincs közöttünk, emléke él a szerepeiben, melyekről részletesebben a budapest-trend.eu oldalon olvashatunk.
Első színpadi szerepe kora gyermekkorban
Éva Ruttkai (születési nevén Ruttkai) 1927. december 31-én született Budapesten. Hatodik gyermekként látta meg a napvilágot, de felnőttkorát csak ő és két fivére, Iván és Ottó érte meg; sajnos három testvére fiatalon elhunyt.
Gyermekkorát anyagi nehézségek nehezítették. Édesapját korán elvesztette, így édesanyja volt az egyetlen támasza, aki erős és eltökélt személyiség volt. Éva szoros kapcsolatot ápolt idősebb fivéreivel, Ivánnal és Ottóval is.
Testvérei színházi színészként dolgoztak, hogy megélhetést biztosítsanak maguknak. A fiúk gyakran magukkal vitték Évát a színházba, ahol eleinte a kulisszák mögötti világot tanulmányozta, később pedig színpadra is lépett.
Első színpadi szerepét még hároméves kora előtt játszotta el; egy kisebb szerepben csupán egy mondatot kellett mondania: „Parancsolj nekem, Tündérkirálynő!”
A szimpatikus Évát megkedvelte Manfred Weiss gyárának igazgatója felesége, aki támogatni kezdte tanulmányait. Gyakorlatilag nevelt lányaként bánt vele, bár Éva sosem szakadt el édesanyjától, és egyensúlyozott a szegénység és a gazdagság között.
Már fiatalon lehetősége volt, hogy híres színészektől tanulja meg a mesterséget. Többek között Margit Makay, az akkori népszerű filmszínésznő volt a mentora.
Pályakezdés a színházban
Éva Ruttkai színészi pályafutása a Budapesti Vígszínházban kezdődött, amikor a színház akkori igazgatója, Dániel Job felfedezte a tehetséges fiatalt. A Vígszínházhoz 16 évesen szerződött, és kisebb megszakításokkal élete végéig a színház tagja maradt. Emellett filmezni is kezdett, melyről később bővebben szót ejtünk.
Első jelentős színpadi szerepe Ferenc Molnár „A hattyú” című vígjátékában volt, amikor a betegeskedő Klári Tolnay helyett lépett színpadra.
1948 és 1951 között a Nemzeti Színházban játszott, majd visszatért a Vígszínházhoz, ahol különböző szerepeket alakított. A legnagyobb népszerűséget lírai szerepei hozták, például Lujza szerepe Schiller „Ármány és szerelem” című darabjában, Natasa Rosztova karaktere a „Háború és béke” Tolstoj-adaptációban, valamint Júlia szerepe Shakespeare „Rómeó és Júlia” című művében.
Filmszerepei
A színház mellett Éva másik szenvedélye a film volt. Több mint 50 játékfilmben, 30 tévéfilmben és több sorozatban is szerepelt.
Éva jellegzetes és gyakran komikus szerepeivel vált emlékezetessé a nézők számára. Számos filmben játszott fő- vagy mellékszerepet, de kiemelkedő alkotásai között szerepel Julika szerepe az „Egy korsó sör” (1955), Vica az „Éjfélkor” (1957), Kata a „Butaságom története” (1965) című vígjátékban és Izabella Jagelló a „Egri csillagok” című történelmi filmben.
Ezen kívül Éva szerepelt televíziós előadásokban és szinkronszínészként is dolgozott.
Magánélete és díjai
1950-ben Éva Ruttkai feleségül ment a híres színészhez, Miklós Gáborhoz, akivel a Nemzeti Színházban dolgoztak együtt.
A színésznő később elárulta, hogy amikor először meglátta Gábort, érezte, hogy tőle szeretne gyermeket szülni. Így is történt: 1952-ben megszületett lányuk, Júlia.
Miklós Gábor nem volt Ruttkai egyetlen szerelme. 1960-ban, egy színházi próba során találkozott a nála négy évvel fiatalabb Zoltán Latinovits színésszel, aki akkoriban a legnépszerűbb magyar filmszínész volt.
Erős és kölcsönös szerelem bontakozott ki köztük első látásra, amely miatt Éva elvált Miklós Gábortól. Latinovitscsal 1976-os haláláig együtt éltek.
Éva Ruttkai élete 59 éves korában ért véget. Számos díjjal ismerték el munkásságát: megkapta a Kossuth-díjat, kétszer nyerte el a Jászai Mari-díjat, emellett érdemes és kiváló művésze volt a Magyar Népköztársaságnak.
Egy aszteroidát is elneveztek róla a színház és film világában betöltött kiemelkedő szerepe miatt.
1984-ben mellrákot diagnosztizáltak nála, és két évvel később, 1986. szeptember 27-én elhunyt, emlékét számos színházi és filmszerep őrzi.
