Kertész Mihály filmrendező Budapesten született és nőtt fel, ebben a városban formálódott a tehetsége. Később Hollywoodban dolgozott, ahol „fáradhatatlannak és elviselhetetlennek” nevezték. Több mint 160 filmet készített, perfekcionista és durva ember volt. Nem ismerte el az etikett szabályait, maximális erőfeszítést követelt a színészektől és az operatőröktől. Amikor befejezte az egyik filmet, szünet nélkül kezdte forgatni a következőt. Bibliai eposzok és romantikus vígjátékok, háborús drámák, thrillerek, krimik és musicalek – a műfaji változatosság nem kevésbé volt meglepő, mint a termékenysége és a csillapíthatatlan expresszivitása. Tovább a budapest-trend oldalon.
Az anya énekelt, a fiú szódavizet árult
A vezetői képességek és a parancsolgatási hajlam már kora gyermekkorában megmutatkoztak. Kertész 1888-ban született, és ő volt a legidősebb a négy gyermek közül. A szülők gyakran bízták rá, hogy vezesse, úgymond, a pedagógiai folyamatot. A budapesti család, ahol a leendő hollywoodi filmkészítő felnőtt, nem büszkélkedhetett gazdagsággal. Az apának és az anyának reggeltől estig kellett dolgoznia, hogy eltartsák a gyerekeket, de a nevelésre már nem maradt idejük.
Ha Kertész Mihály apja nyomdokaiba lépett volna, soha nem jelentek volna meg a képernyőn azok a csodálatos filmes remekművek, amelyek sok ország nézőit lenyűgözték. A családfő asztalosműhelyben dolgozott, és valószínűtlen, hogy szabadidejében fejlesztette volna idősebb fia kreatív képességeit. Az édesanyja viszont énekesnő volt az egyik budapesti színházban, és a gyerekek többször is látták a koncertjeit. Ekkor szeretett bele Kertész Mihály a színpadi előadásokba. Az általa látott zenés darabok lettek a dramaturgia első leckéi.
Mellesleg Mihálynak nemcsak az előadások nézésére volt ideje, hanem a családi költségvetés kiegészítésére is. A szünetekben szódavizet árult a nézőknek, valamint cigarettáért és virágért szaladgált a kioszkokba az előadóknak, amiért pénzjutalmat kapott. És természetesen arról álmodott, hogy színházi csillag lesz, és egész Budapesten híres lesz!
Színház a pincében
Kertész Mihály nem vesztegette az idejét. Még iskolásként barátai segítségével a családi ház pincéjében egy kis színházat rendezett be házi készítésű színpaddal és kulisszákkal. Első rendezői tapasztalatát akkor szerezte, amikor európai szerzők – Charles Perrault és Andersen – meséi alapján gyerekelőadásokat szervezett. A nézők családtagok, osztálytársak, sőt még véletlenszerű járókelők is voltak, akiket az utca zaja vonzott be, hallva a fiatal művészek érzelmes, hangos kiáltásait. Mellesleg Kertész nemcsak rendezte az előadásokat, hanem mindig szerepelt is bennük.
Közvetlenül az iskola befejezése után Mihály folytatta kreatív tevékenységét, egy cirkusszal járta Magyarország városait. Humorista miniatűrökben és pantomimekben vett részt. Egy év intenzív cirkuszi turné után Kertész egy színházi stúdió munkatársa lett, és ismét útra kelt. Egy kicsi, de nagyon energikus társulat keltette életre Shakespeare, Ibsen és Molière hőseit Franciaország, Olaszország és Németország színpadain. Ráadásul a színészeknek sikerült a darabok szövegeit különböző nyelveken elmondaniuk!
Őszintétlen bánat, hamis szerelem
A kemény és folyamatos munkának köszönhetően Kertész elegendő pénzt tudott keresni a továbbtanuláshoz. A Színház- és Filmművészeti Akadémia, ahová Kertész felvételt nyert, 1865-ben alakult Budapesten, és a színészek és operaénekesek képzésének fő központja lett.
Hivatásos színészként azonban Mihály nem járt sikerrel. Tanulmányai befejezése után vidéki magyar színházakban játszott, de nem lett a közönség kedvence. Egyszer bevallotta egy barátjának, hogy nem tud hitelesen örömöt vagy bánatot mutatni, őszinte szerelmet vagy gyűlöletet ábrázolni a színpadon.
1910-ben Kertésznek mégis állást ajánlottak a Nemzeti Színházban – Budapest legdivatosabb és legrangosabb kulturális intézményében. De ott is rájött, hogy színészi játéka nem nyűgözi le a közönséget. Az ifjúkori tapasztalat és a szakmai képzés természetesen segítette Mihályt, de hiányzott belőle a tehetség az akadémikus színházi művészethez. Ráadásul a fiatalembernek nem volt impozáns megjelenése és fényes karizmája, csak mellékszerepeket bíztak rá.
Kertész a rendezés mellett döntött. 1912-ben ő készítette el Magyarország első egész estés játékfilmjét, a „Ma és holnap”-ot. Azonban az önmagával szemben rendkívül igényes Kertész nem volt elégedett a debütálásával. Mihály fáradhatatlanul kezdte elsajátítani a rendezés bonyolult mesterségét.
A forradalom és a zavargások nem inspirálták
A kreatív terveket azonban meghiúsította az első világháború. Kertészt behívták szolgálatra az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe. A filmkamera helyett tüzérségi lövedékeket hordozott a kezében. Az egyik csatában Mihály megsebesült, és egy hátországi kórházba került. Ezután már nem küldték a frontvonalba, hanem megparancsolták neki, hogy dokumentum- és propagandafilmeket forgasson.
Az első világháború lett az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásának egyik oka. Kertész szülővárosában, Budapesten az 1918-as forradalom után politikai viharok kezdődtek. Amikor Károly császár lemondott a trónról, Magyarországon a hatalmat hol a szocialisták, hol a demokraták, hol az arisztokraták, hol a kommunisták vették át.
Mindezek a zűrzavarok arra kényszerítették Kertészt, hogy elhagyja hazáját. Nyugat-európai országokban készített filmeket, és több tucat filmet alkotott ott. Annak az időszaknak a legsikeresebb alkotásaiként a „Szodoma és Gomora” és az „Izrael holdja” című drámákat ismerik el, amelyekben a rendező bibliai legendákat vizualizált.
1926-ban a budapesti filmes munkásságát észrevette és nagyra értékelte a hollywoodi „Warner Brothers” stúdió igazgatója, Jack Warner. Az amerikai meghívta Kertészt, hogy dolgozzon az USA-ban, és ő természetesen nem utasított vissza egy jövedelmező szerződést.
Egymillió dollár a „Noé bárkájá”-ban
Úgy tűnt, Mihálynak egyáltalán nincs szüksége pihenésre, még a hollywoodi forgatási helyszíneken is aludt. Évente 6-7 filmet készített, és egyik filmes műfajból a másikba váltott. A kritikusok megjegyezték, hogy Kertész utánozhatatlan szerzői stílusa először a „Molly Louvain furcsa szerelme” című krimiben, valamint a „Doktor X” című horrorban mutatkozott meg. A világmozi klasszikusai lettek a „Blood kapitány”, a „Robin Hood kalandjai”, az „Angyalok piszkos arccal” és sok más film.
A budapesti születésű rendezőnek köszönhetően a „Warner Brothers” stúdió hatalmas profitra tett szert, és elnyerte az akkori idők legsikeresebb hollywoodi filmgyárának hírnevét. 1928-ban Kertész megalkotta a grandiózus kétórás filmet, a „Noé bárkáját”. A nagyszabású epizódok forgatásán közel 10 ezer ember vett részt. Hogy ilyen hatalmas tömeget gyűjtsenek össze, nemcsak statisztákat, hanem a közeli városok lakóit is meg kellett hívni. Egymillió dollárt fektettek a film gyártásába, de a mozikban való vetítésből származó bevétel meghaladta a kiadásokat.
Kertész Mihály híres zenés filmjei a „Fehér karácsony” című romantikus vígjáték, amelyben a jazz-énekes Bing Crosby tündökölt, és a „King Creole” című akciódús dráma, amelyben a rock and roll királya, Elvis Presley játszotta a főszerepet. A legkiemelkedőbb remekműnek pedig, a szakértők szerint, az Oscar-díjas, szerelemről és háborúról szóló „Casablanca” számít, a sztárszínészekkel, Humphrey Bogarttal és Ingrid Bergmannal. A 20. század közepén a szakértők ezt az alkotást nevezték a legjobb, az USA-ban készített történelmi melodrámának.
Letépte a ruhát a színésznőről
Kertésznek, mint néhány más zseniális személyiségnek, rossz természete volt. Kollégái despotának nevezték. A színészek nem szerették a szeszélyes és időnként durva főnököt. És volt is miért. Például a forgatás alatt megtiltotta az alkalmazottaknak, hogy ebédeljenek, mondván, hogy elfogadhatatlan megszakítani az alkotói folyamat egységét és harmóniáját.
Emellett Mihály nem rejtette véka alá negatív érzelmeit. Egyszer a rendező rákiabált a szépséges primadonnára, Joan Crawfordra – az 1940-es évek legnépszerűbb színésőjére. Ő alakította a főszereplőt Kertész „Mildred Pierce” című krimi-drámájában. A mesternek úgy tűnt, hogy a nő engedély nélkül válltömést viselt a ruha alatt.
Miután bunkó megjegyzést tett a színésznőre, a rendező ceremónia nélkül széttépte a ruháját, de rájött, hogy a vádjai hiábavalóak: Joan válla természetesen volt széles. Kertész tudta, hogyan kell olyan slágereket készíteni, amelyek bármelyik színészt híressé teszik, ezért még a filmsztárok is elviselték a sértéseket egy újabb csodálatos filmben való szereplésért, és dolgoztak Mihállyal.
A rendező kortársai egyenesen rémisztő történetet meséltek. A „Noé bárkája” forgatásán három statiszta megfulladt. Kertész valódi pánikot akart mutatni, és nem figyelmeztetett előre, hogy a bibliai özönvíz erőteljes és bőséges lesz. A rendező elrendelte, hogy a mitikus árvizet a lehető legvalósághűbben ábrázolják, ehhez 15 ezer tonna vizet használtak. „A színészek nem sérülnek meg?” – kérdezte aggódva az operatőr. „Hát, ahogy esik” – válaszolta a filmkészítő.
Kertész önmagával szemben is könyörtelen volt. Fájdalmas rákbetegsége ellenére is tovább dolgozott. A dinamikus „Comancheros” című western forgatása közben halt meg 1962 tavaszán.
Források:
- https://24.hu/elet-stilus/2008/12/22/szazhusz_eve_szuletett_kertesz_mihaly/
- https://divany.hu/offline/kertesz-mihaly-hollywood-filmrendezo-konyvajanlo/
- https://kepmas.hu/hu/sztarcsinalo-zsarnok-magyarok-hollywoodban-2-kertesz-mihaly
- https://rtl.hu/kultura/2022/11/26/80-ev-bemutato-casablanca-kertesz-mihaly-tanacskoztarsasag-kun-bela
- https://nfi.hu/filmarchivum/hirek-1/kertesz-mihaly-a-casablanca-rendezoje-60-eve-halt-meg.html
- https://cultura.hu/szub-kultura/kertesz-mihaly-a-filmrendezo/#google_vignette
