A Vígszínház alapítása fontos lépés volt a budapesti színházművészet történetében. A színház megszületését bürokratikus akadályok, riválisok intrikái és az alapítók lelkes álmai előzték meg. További információk a budapest-trend.eu oldalon találhatók.
Előre az álom felé
1890-ben egy lelkes csoport fordult Budapest közgyűléséhez, és kérte, hogy támogassák egy új színház létrehozását. József Fekete és kollégái különleges stratégiát dolgoztak ki. Tisztában voltak azzal, hogy az új fővárosi színház a Nemzeti Színház és a Népszínház vetélytársa lesz. Az alapítók hangsúlyozták tervükben, hogy az új színház programja kizárólag vígjátékokból és bohózatokból fog állni. Így minden színház megtarthatja saját műfaját, mint korábban. Emellett a kérvényezők jelezték, hogy az új színház fontos, sőt döntő szerepet játszhat abban, hogy Budapestet a világ egyik legismertebb kulturális városává tegyék. Fontos döntés volt az új színház elhelyezése is a német nyelvű Lipótváros és Terézváros közelében, ami hozzájárult volna a lakosság további magyarosításához.
A fővárosi tisztviselők nem utasították el nyíltan a kezdeményezést. Hamarosan azonban kételkedni kezdtek a projekt pénzügyi jövedelmezőségében. Emellett a közgyűlés tagjai kérdésesnek tartották a színház művészi létjogosultságát.
A bürokrácia továbbra is akadályokat gördített eléjük, de végül a Vígszínház 1896-ban megnyitotta kapuit. Állami támogatást azonban nem kapott, a siker a mecénásoknak köszönhető.
Riválisok és egyéb akadályok
Nem csupán más színházak jelentettek konkurenciát. A Vígszínház vetélytársai a Terézváros központjában lévő kabarék, mint például az „Orfeum” és a „Sängeré” voltak. Ezek a szórakozóhelyek vonzották az embereket, akik szívesen ettek, ittak és nézték a kabaré táncosait.
A budapesti nacionalista politikai körök hamarosan kozmopolitizmust véltek felfedezni a színház bohózataiban. Mivel a Vígszínház kizárólag üzleti alapon működött, nem állami támogatással, a politikai és kulturális támadásokra a színház vezetése rövid és határozott választ adott. Az, hogy a projekt megvalósult, azt mutatta, hogy a magyar üzleti élet támogatja az új színházi kezdeményezést. Emellett jelezte, hogy a polgárok körében egyre inkább megjelenik az öntudatos polgári hozzáállás.
A színház élete később
Kik voltak azok az emberek, akik a Vígszínház alapítói lettek? Gábor Faludi például eleinte deszkákkal kereskedett, és féláron vett jegyeket az Operaházba, amelyeket aztán magasabb áron adott el. Ferenc Széchi vagyonos apósa támogatásával színdarabíróvá kívánt válni. Antal Váradi híres író és a Színházi Akadémia oktatója volt, míg István Gróf Keglevich az állami színházak intendánsaként vált ismertté.
A földterület megvásárlásához és a Vígszínház építésének megkezdéséhez három bank nyújtott támogatást, vezetőik, Kálmán Szelényi, Leo Lánczy és Sándor Deutsch Hatvany révén. A magyar arisztokrácia egyik képviselője, Tivadar Andrássy biztosította, hogy a színházat szinte királyi színvonalon tartsák fenn. A Vígszínház építéstörténete fontos lépés volt Budapest azon álma felé, hogy „világ kulturális városává” váljon.
A színházat, mint a többi magyar kulturális intézményt, 1949-ben államosították. Ezt megelőzően magánintézmény volt. Az 1951-es év új változásokat hozott, ekkor kapta a színház a Néphadsereg Színháza nevet. Az eredeti név 1960-ban tért vissza, és ekkor vált a Vígszínház a modern magyar dráma központjává.
A 2000-es évek elején a budapesti Vígszínház a főváros egyik legkedveltebb színházává vált. A „nullás évek” elején évente mintegy 350 ezer néző látogatta meg az intézményt.
