A magyar történelem egyik legmeghatározóbb napján, a budapesti Petőfi téren egy fiatal színész, Sinkovits Imre felállt egy rögtönzött emelvényre, és hangosan, remegő hangon szavalni kezdte Petőfi Sándor Nemzeti dalát. A „Talpra magyar, hí a haza!” szavai visszhangzottak a több ezres tömeg felett, és szikraként lobbantották lángra az 1956-os forradalmat. Ez a pillanat örökre bevonult a történelembe. További részletek a budapest-trend oldalon.
Sinkovits Imre több mint 700 alkalommal játszotta el Mózes szerepét, és emlékezetes alakításokat nyújtott Madách Imre Az ember tragédiája című művében, a kultikus A tizedes meg a többiek című film sztárja lett, miközben túlélte az elbocsátást, a pályától való eltiltást és a kegyvesztettség éveit. De sem a represszió, sem a rendszer nyomása nem tudta megtörni a jellemét, és elnémítani erőteljes, őszinte hangját.
A kispesti cserkész gyermekkora: a mérnöki álmoktól az első szerepig
Sinkovits Imre 1928. szeptember 21-én született Budapesten, Kispesten. Ő volt a Vas vármegyéből származó család elsőszülött gyermeke. Édesanyja, Göndöcs Terézia egy strémi molnár lánya volt, édesapja, Sinkovits Jenő pedig egy körmendi kéményseprő fia. Imre születése előtt a szülők már egy kisebb, de meglehetősen ismert vendéglőt vezettek Kispesten.
Gyermekkorában a leendő színész örömmel látogatta meg nagyapját Strémben, ahol magyar történelmi történeteket hallgatott – Attiláról, Csaba királyfiról, a „Hadak útjáról”, az 1848-as forradalomról és az első világháború eseményeiről. Ekkor ébredt fel benne az élénk érdeklődés hazája múltja iránt.
Ifjúkorában Imre sok időt töltött a vendéglő konyhájában, segítve a felnőtteknek. A nagy gazdasági világválság idején a családi vállalkozás tönkrement, és a családnak egy jóval szerényebb lakásba kellett költöznie. Ebben az időszakban született meg öccse, Sinkó László, aki később szintén színész lett. Édesanyja varrásból próbált némi jövedelemhez jutni, hogy támogassa a családot, miközben idősebbik fiát németre tanította – ez a tudás nagyon hasznosnak bizonyult a második világháború alatt.
Később Imrének született egy húga is. Amikor kitört a háború, a családnak rokonaikkal együtt menekülnie kellett otthonról. Budapestre csak az 1945-1946-os tanévben tudtak visszatérni. Imre az óbudai, rangos Árpád Gimnáziumban tanult. Kifejezetten humán beállítottságú volt: rajongott a történelemért, az irodalomért és a nyelvekért. Középiskolai tanulmányai befejezése után felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A fiú döntését édesapja is támogatta.
Érdekesség, hogy gyermekkorában Sinkovits bármi szeretett volna lenni – költő, orvos, mérnök vagy tanár –, csak színész nem. Mégis ekkor formálódtak azok a jellemvonásai, amelyek később legendává tették: a történelem iránti mély érdeklődése, erős jelleme és Magyarország iránti igaz szeretete. A cserkészmozgalom, amelybe a leendő színész a gimnáziumban aktívan bekapcsolódott, végleg megszilárdította benne a hazaszeretetet, a fegyelmet és a belső tartást.
Áttörés a Nemzeti Színházban és a halhatatlan Mózes
Tanulmányai befejezése után Sinkovits a Belvárosi Színházban (később Katona József Színház) debütált, majd az Ifjúsági Színházban játszott. Itt ismerte meg Gombos Katalin színésznőt, aki később a felesége lett. A pár 1951-ben kötött házasságot.
Az igazi áttörést Mózes szerepe jelentette számára Madách Imre drámájában. Sinkovits több mint 700 alkalommal játszotta ezt a szerepet két évtizeden keresztül – ez a magyar színháztörténet egyik legnagyobb teljesítményévé vált. A közönség emlékezetébe vésődött erőteljes, mély hangja és az a belső erő, amellyel a bibliai bölcsességet és az emberi kételyeket tolmácsolta.
Emellett Imre zseniálisan helytállt mind a klasszikus (Oresztész, Macbeth, Lear király, Prospero), mind a modern szerepekben. Képes volt mesterien ötvözni a tragikumot és a finom humort. A kritikusok már fiatal korában is ritka terjedelmű és mélységű színésznek nevezték.
1956. október 23.: a színész a forradalom barikádjain
Sinkovits Imre életének legkiemelkedőbb és legsorsdöntőbb pillanata 1956. október 23-án jött el. A budapesti Petőfi téren, egy több ezres tömeg előtt felállt egy rögtönzött emelvényre, és izgatottan, de határozottan elszavalta Petőfi Sándor Nemzeti dalát. A „Talpra magyar, hí a haza!” szavai zengtek a tér felett, és az 1956-os magyar forradalom kezdetének erőteljes szimbólumává váltak. Hangja azon a napon a szabadságba hívó szóként csengett.
Ekkoriban Sinkovits már több éve a József Attila Színházban dolgozott. Ezen események után beválasztották a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságába, de a szovjet csapatok bevonulása és Kádár János hatalomra kerülése után a bizottság tevékenysége gyorsan véget ért. Tagjai ellen büntetőeljárások indultak: azokat, akik Magyarországon maradtak, elnyomták, a többiek ellen pedig távollétükben hoztak ítéleteket.
A Nemzeti Színház belső fegyelmi bizottsága Sinkovits Imrét kormányellenes magatartásban bűnösnek találta, és hat hónapos eltiltásra ítélte a fellépésektől. A külső politikai vezetés ezt a büntetést túl enyhének tartotta, ezért a színészt végül teljesen kizárták a Nemzeti Színház társulatából. Ragyogó színházi karrierje, amely alig kezdett kivirágozni, néhány nehéz évre megszakadt.
Hogy eltartsa családját, Sinkovits kénytelen volt egyszerű játékformázóként dolgozni. Ez az időszak óriási megpróbáltatásokat jelentett számára, de éppen ekkor mutatkozott meg törhetetlen belső ereje.
Visszatérés, mozi és a mesterség csúcsai
Az 1958 és 1963 közötti években Sinkovits a József Attila Színházban játszott. 1963-ban, a politikai nézeteltérések ellenére, a Nemzeti Színház igazgatója, Major Tamás visszahívta őt a társulatba.
1965-ben mindkét színész szerepelt A tizedes meg a többiek című legendás filmben: Sinkovits játszotta a főszerepet, Molnár Ferenc tizedest, Major pedig Albertet. A film a magyar filmművészet klasszikusává vált, és Sinkovitsnak meghozta a legjobb férfi alakításért járó díjat.
Pályafutása során a színész mintegy 129 filmben és televíziós projektben szerepelt. A legismertebbek közé tartozik az Egri csillagok (1968), az Isten hozta, őrnagy úr! (A tót család) (1969), és a Szerelmi álmok – Liszt (1970), ahol magát Liszt Ferencet alakította.
Sinkovits mesterien dolgozott mind a színházban, mind a filmezés terén, és a Nemzeti Színház társulatának örökös tagja maradt.
Magánélet, elismerések és a halhatatlan örökség
Sinkovits Imre és Gombos Katalin házassága az egyik legszilárdabb és legharmonikusabb volt a színészvilágban. A házaspárnak két gyermeke született: fiuk, Sinkovits-Vitay András és lányuk, Sinkovits Mariann, akik mindketten szüleik nyomdokaiba léptek, és szintén a színészi pályát választották.
Pályafutása alatt Sinkovits szinte az összes jelentős magyar állami kitüntetést megkapta: kétszeres Jászai Mari-díjas, Kossuth-díjas (1966), érdemes és kiváló művész, Kazinczy-díjas (1983), megkapta a Magyar Érdemrendet és még sok mást. 2000-ben a Nemzet Színésze címmel tüntették ki, és a Halhatatlanok Társulatának is örökös tagja lett.
Sinkovits Imre 2001. január 18-án hunyt el. Előző nap, január 17-én még színpadra lépett a Magyar Színházban, a tudós szerepében Vörösmarty Mihály híres romantikus színművében, a Csongor és Tündében. Aznap este nagyon rosszul érezte magát: nehezen kapott levegőt, és alig állt a lábán. Kollégája, Kozák András fogta meg a kezét, és segített neki kimenni a színpadra. Súlyos állapota ellenére Sinkovits teljesen átadta magát a munkának – ugyanazzal a profizmussal és elhivatottsággal, amely egész életét végigkísérte. Néhány órával később otthonában hunyt el.
A művész temetése 2001. február 2-án volt, és országos eseménnyé vált. A közszolgálati televízió kilencvenkilenc percen keresztül élőben közvetítette a nagyszerű színésztől való búcsút. Emberek ezrei rótták le kegyeletüket. Az óbudai temetőben helyezték végső nyugalomra, szeretett felesége mellé.
Sinkovits Imre nevét ma több oktatási intézmény viseli. Országszerte emléktáblákat állítottak a tiszteletére, és a hangját őrző felvételek továbbra is inspirálják a színészek új generációit. Nemcsak kiemelkedő művészként maradt meg a történelemben, hanem olyan emberként is, akinek szavai és hangja a történelem egy sorsdöntő pillanatában segítettek Magyarországnak emlékezni a szabadságra.
Források:
- https://www.ujsagmuzeum.hu/sinkovits-imre-2/
- https://nepfolakitelek.hu/cikkek/kollegiumi-kepzesek/sinkovits-imre-nevevel-femjelzett-film-es-szinhazmuveszeti-kollegium-indul
- https://www.origo.hu/kultura/2022/04/sinkovits-imre
- https://starity.hu/sztarok/sinkovits-imre/eletrajz/
- https://www.ujsagmuzeum.hu/sinkovits-imre2/
- https://nullaev.hu/hu/sinkovits-imre
- https://papageno.hu/szinhaz/2025/01/eloszor-nezo-modjara-furdom-meg-a-szerepeimben-sinkovits-imrere-emlekezunk/
- https://nemzetiszinhaz.hu/magazin/2018/09/1-180
- https://szinhaz.online/25-eve-hunyt-el-sinkovits-imre/
- https://nemzetiszinhaz.hu/muvesz/sinkovits-imre
