Jászai Mari a magyar színházművészet egyik legkiemelkedőbb alakja, akinek neve a színpadi mesterség és a mély érzelmi kifejezőerő szimbólumává vált. Évtizedeken át olyan alakításokat hozott létre, amelyek örökre rabul ejtették a közönséget. A magyar színésznő minden egyes szerepe az emberi lélek pontos vizsgálata és egyben merész művészi megnyilatkozás volt, színpadi jelenléte pedig eseménnyé varázsolta az előadásokat. Tovább a budapest-trend oldalon.
Jászai Mari 1901-től a Nemzeti Színház örökös tagja volt, több mint 300 szerepet játszott el, emellett fordítással is foglalkozott, többek között ő fordította le Henrik Ibsen híres, „John Gabriel Borkman” című drámáját. A színésznő nevét viseli a tatabányai színház és számos budapesti közterület, valamint az egyik legrangosabb hazai színházi elismerés, a Jászai Mari-díj.
Vidéki gyermekkor: az Ászárról induló út
Jászai Mari 1850. február 24-én született, nem Budapesten, hanem egy kis nyugat-magyarországi faluban, Ászáron. Hosszú élete, munkássága és halhatatlan hírneve azonban szinte teljes egészében a magyar fővároshoz kötődött. Mari egy egyszerű ácsmester, a német (sváb) kézműves felmenőkkel rendelkező Krippel József és az erős jellemmel, ritka szépséggel megáldott Kézy Julianna gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesapja az Esterházy hercegek hatalmas birtokán dolgozott főmesterként, édesanyja pedig öt gyermeket nevelt. A család eleinte viszonylagos jómódban élt. Az apa ácsmunkával és földműveléssel foglalkozott. Később azonban, amikor a gyermekek jobb taníttatásának reményében Győrbe költöztek, az életük váratlanul rosszabbra fordult.
Ötéves korában Mari édesanya nélkül maradt. Kézy Julianna mindössze 30 évesen hunyt el. Ez súlyos csapás volt a leendő színésznő számára. A kislányt ideiglenesen rokonokhoz küldték Pannonhalmára. Egy évvel később visszatért Győrbe az édesapjához, aki hamarosan újra megnősült. Mostohaanyja saját gyermekeit is a házba hozta. A kibővült családban a szegénység egyre nagyobb méreteket öltött. Mari állandó anyagi nehézségek, szigorú fegyelem és gyakori büntetések légkörében nevelkedett. Apja gyakran verte a leendő csillagot egy vizes kötéllel.
Mari alapfokú tanulmányait a győri orsolya-rendi apácák iskolájában végezte. A kislány itt tapasztalta meg először a nyilvános szereplés örömét. Egy alkalommal verset mondott a püspök előtt, aki nagyra értékelte kifejezőkészségét és veleszületett tehetségét.
Tizenegy éves korában a sors újabb csapást mért Marira. A kislányt egy fogadóba adták dolgozni, majd nem sokkal később Bécsbe küldték dajkának – egy jómódú család gyermekének fiatal gondozója és cselédje lett. Később Pesten kötött ki a volt fogadós egyik rokonánál, onnan pedig egy cirkuszos családhoz került, ahol cselédként a legkeményebb munkákat végezte. A cirkusszal Mari bejárta Ausztria egy részét, és itt találkozott először testközelből a színművészettel annak teljes sokszínűségében – az akrobatikától és a bohóctréfáktól kezdve a drámai számokig.
Az első lépések a színpadon: szökés a színházba
Az igazi áttörés 1866-ban következett be, amikor a tizenhat éves Mari merész és kétségbeesett lépésre szánta el magát. Hubay Gusztáv társulatának győri vendégszereplése idején megszökött otthonról, és statisztaként csatlakozott a vándorszínészekhez. Székesfehérváron lépett először színpadra egy néma szerepben. Szerény kezdet volt, de ekkor ébredt fel benne a színház iránti olthatatlan szenvedély.
1867-ben Mari Budán, Bényei István színigazgató társulatában játszott. Itt ismerkedett meg a nála tíz évvel idősebb Kassai Vidor komikussal. Az 1869-ben megkötött házasság nagyrészt védelmet jelentett a fiatal színésznő számára a színházigazgatók és impresszáriók részéről akkoriban gyakori szexuális zaklatásokkal szemben. A frigy azonban boldogtalannak bizonyult, és két év múlva felbomlott. Mari ezután soha többé nem ment férjhez, bár sosem szűkölködött a férfiak figyelmében.
Ugyanebben az évben, 1869-ben Mari és férje szerződést kötött a Kolozsvári Nemzeti Színházzal. Magyarország egyik legerősebb vidéki színházában indult el igazán a színészi karrierje. Három évad alatt több mint 170 alkalommal lépett színpadra, és tucatnyi különböző szerepet játszott el. 1869. április 22-én debütált Salomon Hermann Mosenthal drámájának, a Deborának a címszerepében. Hamarosan jelentős alakítások követték: Portia Shakespeare A velencei kalmárjában, Zrínyi Ilona Szigligeti Ede II. Rákóczi Ferenc fogsága című hazafias darabjában, valamint Gertrudis Katona József Bánk bánjában – egy olyan szerep, amely később a fővárosban is meghozta számára a hírnevet.
A kolozsvári élet rendkívül nehéz volt: a fizetés siralmasan alacsony volt, Mari maga varrta a jelmezeit, gyakran éhezett, és egy este alatt több szerepet is eljátszott. Mégis itt csiszolta tökéletesre a technikáját, fejlesztette ki erőteljes temperamentumát, és megtanulta a drámai erőt intellektuális mélységgel ötvözni. A kritikusok és a közönség is fokozatosan felfigyelt a ragyogó vidéki színésznőre.
Diadal Budapesten: a Nemzeti Színház
1872 elején a budapesti Nemzeti Színház intendánsa, báró Orczy Bódog kifejezetten azért utazott Kolozsvárra, hogy személyesen is megnézze Jászai Marit Gertrudis szerepében. Erőteljes, szenvedélyes és intellektuálisan gazdag játéka mély benyomást tett rá. Orczy pozíciót ajánlott neki az ország vezető társulatában – egy olyan helyet, amely a legendás Laborfalvi Róza, Jókai Mór feleségének és az előző generáció vezető tragikájának távozásával üresedett meg.
1872. április 3-án sor került Jászai Mari várva várt debütálására a Nemzeti Színház színpadán (amely akkor még a mai Múzeum körút és a Rákóczi út sarkán álló épületben működött). Ismét Gertrudist alakította Katona József Bánk bánjában. Az előadás igazi diadal volt: a közönséget és a kritikusokat egyaránt lenyűgözte a fiatal színésznő temperamentumának ereje, pszichológiai mélysége és fenséges plasztikája. Az egyik kritikus azt írta, hogy „a magyar színházban végre megjelent egy igazi tragika, aki képes a vállán vinni a klasszikus repertoárt”.
Ettől kezdve Jászai Mari lett a Nemzeti Színház vezető tragikája. Több mint fél évszázadon át hű maradt ehhez a színházhoz – 1872-től 1926-ig, mindössze az 1900–1901-es évadban tartott egy rövid szünetet, amikor a népszerű Vígszínházban lépett fel. 1901-ben hivatalosan is a Nemzeti Színház örökös tagjává választották. Ez a kor színészei számára rendkívül ritka megtiszteltetésnek számított.
A színházi Budapesten töltött első évek Mari számára az intenzív munka és a gyors művészi fejlődés időszakát jelentették. A Nemzeti Színház abban a korszakban nem csupán a magyar dráma fő szentélye volt, hanem a nemzeti kultúra fontos szimbóluma is az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után. Itt formálódott a modern magyar színházi nyelv, és Jászai Mari ennek a folyamatnak az egyik kulcsfigurájává vált.
Címszerepek és a mesterség csúcsa
Jászai Mari több mint ötven éven át volt a Nemzeti Színház vitathatatlan csillaga. Repertoárja mintegy háromszáz szerepet ölelt fel – az antik tragédiáktól a kortárs drámákig. Egyformán meggyőzően alakított fenséges királynőket, lázadó hősnőket és az új dráma bonyolult pszichológiai karaktereit is.
Legismertebb és legjelentősebb alakításai közé tartoznak:
- Éva Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának 1883. szeptember 21-i ősbemutatóján (rendező: Paulay Ede). Ez a szerep az egész 19. századi magyar színháztörténet egyik csúcspontjává vált. Jászainak sikerült megragadnia a karakter rendkívül összetett filozófiai fejlődését – a naiv első nőtől az emberiség tragikus ősanyjáig, aki végigéli az emberi történelem minden bukását és reménységét.
- Gertrudis Katona József Bánk bánjában – a szerep, amellyel a fővárosban debütált, és amelyhez később is többször visszatért.
- Antigoné és Elektra Szophoklész tragédiáiban.
- Phaedra Jean Racine tragédiájában.
- Lady Macbeth Shakespeare Macbethjében – ezt az alakítását számos kritikus etalonnak tekintette.
- Medea és Sappho Franz Grillparzer műveiben.
- Dajka és Capuletné Shakespeare Rómeó és Júliájában.
- Alvingné a Kísértetekben és Hedda Gabler Henrik Ibsen darabjaiban.
Jászai Mari művészetét az erőteljes érzelmi feszültség, a fenséges színpadi plasztika, a kifejező, mély hang és a kifinomult intellektuális interpretáció ritka ötvözete jellemezte. Soha nem csak a puszta „szenvedélyt” játszotta – minden hősnője mély filozófiai és pszichológiai tartalommal bírt. Kortársai Sarah Bernhardthoz és Eleonora Duséhoz hasonlították, „Magyarország legnagyobb tragikájaként” és „a magyar színpad királynőjeként” emlegetve őt.
A színészet mellett Jászai Mari aktívan fordított színdarabokat (köztük Ibsen műveit, például a John Gabriel Borkmant), tanított a Színművészeti Akadémián, és jelentős hatást gyakorolt a magyar színészek fiatalabb generációjára.
A nagy színésznő öröksége
Jászai Mari idős koráig a színpadon maradt. Utoljára 1925-ben, 75 évesen lépett a Nemzeti Színház deszkáira. Még színpadi karrierje befejezése után sem hagyott fel a közéleti tevékenységgel: sokat utazott az országban Petőfi Sándor és Ady Endre verseit szavalva, irodalmi esteken lépett fel, és fiatal színészekkel találkozott, átadva nekik gazdag tapasztalatait.
A nagyszerű színésznő 1926. október 5-én, 76 éves korában hunyt el Budapesten. Temetése valóságos nemzeti gyászeseménnyé vált: emberek ezrei rótták le kegyeletüket a Nemzeti Színház épülete előtt, a gyászmenet pedig a főváros központján vonult végig.
Jászai Mari öröksége tovább él. 1953-ban Magyarországon megalapították a rangos Jászai Mari-díjat, amely az ország egyik legmagasabb színházi kitüntetése. Nevét viseli a tatabányai Jászai Mari Színház, Budapesten utca van elnevezve róla, szülőfalujában, Ászáron pedig szobrot állítottak az emlékére. A Nemzeti Színház épületében emléktábla őrzi az emlékét.
Jászai Mari nemcsak kiemelkedő színésznőként vonult be a magyar kultúra történetébe, hanem az élet nehézségeinek leküzdését szimbolizáló fényes példaként is. Egy írástudatlan falusi lányból, aki Bécsben dajkának, egy cirkuszban pedig cselédnek kényszerült, a Nemzeti Színház egyik legtiszteltebb és legkedveltebb színésznőjévé vált. Élete és munkássága a mai napig inspirálja a színészek és a nézők újabb generációit, emlékeztetve arra, hogy az igazi tehetség vasakarattal párosulva minden akadályt képes legyőzni.
Források:
- https://aszar.hu/aszarrol/oldal/8
- https://pestbuda.hu/cikk/20211005_a_legnagyobb_magyar_tragikanak_neveztek_95_eve_hunyt_el_jaszai_mari
- https://papageno.hu/featured/2019/10/az-ember-tragediajanak-elso-evaja-jaszai-marira-emlekezunk/
- https://nemzetiarchivum.hu/stories/175-eve-szuletett-Jaszai-Mari
- https://port.hu/adatlap/szemely/jaszai-mari/person-136628
- https://papageno.hu/featured/2019/10/az-ember-tragediajanak-elso-evaja-jaszai-marira-emlekezunk/
- https://cultura.hu/kultura/95-eve-halt-meg-jaszai-mari/
- https://cultura.hu/kultura/jaszai-mari-a-tragika/
