Karmesternek lenni nagy felelősség és nem egyszerű művészi út. Nem mindenki képes végigjárni ezt az utat és világsikert elérni. Azonban, ahogy a történelem meséli, mindig akadnak kivételek. Iván Fischer élő példa arra, hogy ez lehetséges. Élettörténete tele van eseményekkel, amelyek nagy zenekarok vezényléséhez és zenei slágerek megalkotásához kapcsolódnak. Koncertezett a világ különböző országaiban, számos elismerést szerzett, de soha nem állt meg, és egész életét a zenei művészet fejlődésének szentelte. Részletesebben erről a budapest-trend.eu oldalon olvashatunk.
A zenész géniusz gyermekkora: tanulás és az első siker
Iván Fischer már gyermekkorától kezdve nagy érdeklődést mutatott a zene iránt. Személyiségének kialakulásában nagy szerepet játszott bátyja, aki hangszeren játszott és karmesternek tanult. Ő lett Iván legfőbb példaképe, aki segítette őt zenei képességeinek fejlesztésében. Fischer először a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban tanult zongorázni, hegedülni és csellózni. Ekkor értette meg, hogy a zene az ő igazi hivatása. Később azért, hogy a legkiválóbb karmesterektől tanulhasson, Bécsbe költözött.
Bécsben Hans Swarowskynál tanult karmesterséget a Zene- és Előadóművészeti Egyetemen, majd Frank Ferrarinál a sieni Accademia Chigiana-ban. Csellón is játszott és érdeklődött a régi zene iránt. Fiatal évei zenei termekben és színpadokon teltek, ahol karmesteri és hangszeres tudását tökéletesítette.
Az 1976-os év különleges jelentőséggel bír Fischer művészi pályafutásában. Ekkor történt egy olyan esemény, amely örökre megváltoztatta életét: megnyerte a londoni Rupert Alapítvány karmesterversenyét. Ezt követően olyan brit zenekarokkal dolgozott, mint a Liverpooli Királyi Filharmonikus Zenekar, a BBC Szimfonikus Zenekar és a Londoni Szimfonikus Zenekar. A zenekarokkal nemcsak koncertezett, hanem utazott is.
Néhány év közös munka után Fischer világkörüli turnéra indult. Ez a felejthetetlen utazás lehetőséget adott neki, hogy megismerje a világot, és fellépjen a legnagyobb és legelismertebb zenei intézmények színpadán. Fischer számára ez az első lépés volt a nemzetközi elismertség felé, de ez csak a kezdet volt.
Hazatérés Budapestre: mit ért el a tehetséges karmester itthon?
Hosszú külföldi turnék után Fischer úgy döntött, hogy ambiciózus terveit szülővárosában valósítja meg. 1983-ban hazatért, és folytatta zenei művészeti tevékenységét. Első jelentős kezdeményezése a Budapesti Fesztiválzenekar alapítása volt. Az első években kevesen ismerték, mivel a zenekarnak csak évente néhány alkalommal engedélyezték, hogy nagyközönség előtt koncerteket tartson. Ennek ellenére a zenekar gyorsan népszerűvé vált. 1992-ben hivatalosan is bejegyezték a Budapesti Fesztiválzenekart, amely immár 30 hétig tarthatott koncertsorozatokat.
Első nemzeti zenekarában Fischer eredményesen alkalmazhatta felhalmozott tapasztalatait és kreatív ötleteit. Ennek eredményeként a zenekar munkája sokszínűbbé és érdekesebbé vált. Például lehetőséget adott a zenészeknek, hogy részt vegyenek az általa szervezett koncertprogramokban, ahol saját műveit is bemutatta, valamint kommunikált a közönséggel. Emellett a zenekar operaelőadásokban és szabadtéri koncerteken is fellépett Budapesten.
Fischer zenei munkássága gyorsan kibontakozott a városban. A koncertek mellett Fischer több fesztivált is létrehozott, például a budapesti nyári barokkzenei fesztivált és a Budapesti Mahlerfesztivált. Ez kiváló lehetőséget biztosított a zenerajongók és tehetséges muzsikusok számára.
Zenei karrier és Iván Fischer világhírneve
Élete során a budapesti karmester és zeneszerző számos országban fellépett. Fiatalon már tekintélyes személyiséggé vált a zeneiparban. Magas szintű szakértelméért és hivatásához való hűségéért gyakran jutalmazták címekkel, és felkéréseket kapott rangos pozíciókra.
1984 és 1989 között a brit Kent Opera zenei igazgatója volt, majd a Lyoni Nemzeti Opera vezetője. Az általa rendezett egyik zenei előadás, az „Ariadné Naxos szigetén” elnyerte az év legjobb regionális operaprodukciójának díját.
2000 után Fischer aktívan részt vett különféle zenei rendezvények szervezésében. Például 2011-ben kinevezték a berlini Konzerthaus zenei igazgatójává és a német zenekar vezető karmesterévé. Ugyanebben az évben jelentős zenei díjat kapott az elkötelezett munkájáért. 2013-ban a londoni Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagjává választották. A nagy siker ellenére Fischer továbbra is folytatta alkotói pályáját, új zeneművekkel és koncertekkel örvendeztetve meg rajongóit.
