Kodály Zoltán a magyar zeneszerzők irodalmának egyik legkiemelkedőbb alakja. Nemcsak tehetséges zeneszerző, hanem pedagógus és kutató is volt. Kodály 1905-ben írta meg első népdalfeldolgozásait, melyeket 1910-ben mutatott be a közönségnek. Az általa kidolgozott egyedi zenei pedagógiai módszert a mai napig sok iskolában és egyetemen alkalmazzák, írja a budapest-trend.eu.
Gyermekkori zeneszeretet
A jövőbeli zeneszerző 1882. december 16-án született Kecskeméten. Születése után a család Galántára költözött, ahol 8 évet töltöttek, majd 1892-ben Nagyszombatra (ma Trnava) költöztek. A tízéves Kodály itt iratkozott be a Nagyszombati Érseki Gimnáziumba, ahol latin, görög és német nyelvet tanult. Leginkább az irodalom, történelem iránt mutatott érdeklődést, és tagja volt az iskolai kórusnak.
A zene gyermekkora óta nagy szerepet játszott Kodály életében. A zene iránti szeretetet szülei ültették el benne. Apja kiválóan hegedült, édesanyja pedig zongorázott.
Pályafutás kezdetei
Kodály 1900 júniusában kitűnő eredménnyel tette le az érettségit, és Budapestre utazott, ahol felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémia zeneszerzés szakára, melyet 1904-ben kitüntetéssel végzett el.
Egyetemi évei alatt Kodály megismerkedett Bartók Bélával, akivel örök barátságot kötött. A két zeneszerzőt nemcsak a zene szeretete, hanem a népdalgyűjtés szenvedélye is összekötötte. 1921-ben jelent meg közös gyűjteményük, a „Népdalok,” amely 150 erdélyi népdalt tartalmazott.
Bartók Béla rendkívül melegen beszélt Kodályról. Az 1921-es Nyugat folyóiratban írta, hogy Kodályt igaz barátjának és Magyarország legjobb zenészének tartja. Kodály bátran és nyíltan támogatta Bartókot a karrierje során.
Kodály Zoltán házassága és alkotómunkája
1904-ben Kodály befejezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Akadémiát, majd beiratkozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-német bölcsészettudományi karára. 1906-ban doktori címet szerzett „A magyar népdal strófaszerkezete” című értekezésével.
1910-ben Kodály feleségül vette Sándor Emmát, aki 15 évvel idősebb volt nála, és korábban maga is zeneszerző volt. Ebben az évben a család a Rózsadombra költözött, ahol a híres „Rose Hill” ház második emeletén éltek. Itt született meg Kodály egyik legismertebb műve, a Psalmus Hungaricus, melyet először 1923. november 19-én adtak elő a Pesti Vigadó koncerttermében, és világszerte nagy sikert aratott.
1924-ben Kodály és felesége egy nagyobb, négy szobás lakásba költöztek, amelyben 1990-ben létrehozták a Kodály Zoltán Emlékmúzeumot és Archívumot, hogy emléket állítsanak a híres zeneszerzőnek.
Kodály nemcsak zeneszerző volt, hanem elhivatott pedagógus is. Évekig dolgozott azon, hogy a zenét beépítse az általános és középiskolai tantervekbe. Fő alapelve az volt, hogy a zenei nevelést már gyermekkorban el kell kezdeni, hiszen ekkor alakul ki az ízlés és a gondolkodás. Kodály úgy vélte, hogy a zene megismeréséhez nem feltétlenül szükségesek hangszerek; elegendő, ha megvan az akarat és a tehetség. Szerinte a tanítás játékos formában kell hogy történjen, a legegyszerűbb szintekről indulva. Fontos, hogy a tanulás élmény legyen a gyerekeknek, ne szenvedés. Az általa kidolgozott módszert Kodály-módszerként ismerik, és a világ számos országában alkalmazzák, az UNESCO pedig a kulturális örökség részévé nyilvánította.
1943-ban Kodályt a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1946-ban pedig az Akadémia igazgatójává nevezték ki. A második világháború után Kodályt kinevezték a Magyar Művészeti Tanács és a Szabad Művészek Szövetsége elnökévé.
1948-ban megjelent a Missa Brevis, amely kórus és orgona számára készült, részben Kodály 1944-ben írt művei alapján. A darab hatalmas népszerűségre tett szert és a kritikusok is elismeréssel fogadták, ezért Kodály Kossuth-díjban részesült. 1946-1947-ben rendszeresen utazott az Egyesült Államokba és Angliába, ahol karmesterként lépett fel különböző kórusokkal, amelyek az ő műveit adták elő.
Kodály Zoltán legismertebb művei közé tartoznak:
- La Saint-Grégoire gyermekkórus számára (1926)
- Háry János (1926)
- Tantum ergo szopránra és altra (1928)
- La Cigogne (1929)
Utolsó kompozíciója a Szimfónia zenekarra, amelyet 1960-ban írt.
Kodály Zoltán 1967-ben hunyt el, maradandó műveket és oktatási programokat hagyva hátra, amelyeket a mai zenészek és pedagógusok is alkalmaznak. A zene és kultúra terén tett kiemelkedő hozzájárulásáért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetést.
