Szeleczky Zita a 1930-as és 1940-es évek magyar filmművészetének egyik legnagyobb csillagaként vonult be a történelembe. Az előadásai és filmjei telt házakat vonzottak, képernyőn megformált karakterei pedig egy egész generáció kulturális emlékezetének részévé váltak. Azonban a színésznő élete nem merült ki a művészetben. A hírnévvel és a sikerrel együtt súlyos megpróbáltatások is érték, amelyek a háborúhoz, a politikához és a kényszerű száműzetéshez kapcsolódtak. Szeleczky története nem csupán egy színésznő életrajza, hanem a 20. századi Magyarország sorsának tükörképe is. Bővebben a budapest-trend oldalon.
Gyermekkora és útja a színpadig
Szeleczky Zita, születési nevén Zita Klára Terézia, Budapesten született 1915. április 20-án, egy középosztálybeli családban, ahol a szigorú református neveltetés a kultúra és az oktatás tiszteletével párosult. Zita szülei 1907-ben kötöttek házasságot a Borsod megyei Száta községben. A leendő színésznő Szeleczky Emanuiel mérnök és építési vállalkozó, aki az „Eger–Putnok” vasútvonal építésében vett részt, és felesége, Amália harmadik gyermeke volt. A projekt befejezése után az apát Budapestre helyezték, de a család minden nyarat a Bükk-hegység festői Nekézseny falujában élő rokonoknál töltött. Szeleczky Zita az Országos Nőképző Egyesület Veres Pálné Leánygimnáziumában tanult.
A család anyagi helyzete stabil volt, azonban kitört az 1930-as évek gazdasági válsága. Az apa elvesztette állását, és a Szeleczky családnak el kellett hagynia budapesti otthonát, és Nekézsenybe kellett költöznie. A leendő színésznő ott fejezte be a miskolci Tóth Pál Református Leánygimnázium hatodik osztályát. Később, a Színiakadémián folytatott tanulmányai alatt Zita és nővére, Olga, aki hittant tanított, nehéz időket éltek át. A lányok teljes szegénységben kényszerültek élni egy pincelakásban a Naphegy utcában. Ezek az évek megedzették a színésznő jellemét, és nagymértékben formálták konzervatív és vallásos nézeteit, amelyek egész életén át elkísérték.
Érdemes megjegyezni, hogy fiatalkorában Zita rajongott a sportért, és még tornászkarrierről is álmodott. A Testnevelési Főiskolára szeretett volna beiratkozni, majd később részt venni az olimpiai játékokon. Azonban a lány később rájött, hogy a színház vonzza őt a leginkább. A drámaművészeti akadémia választása sorsdöntőnek bizonyult Zita számára.
A karrier kezdete és az első sikerek
A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Zita Ódry Árpád vezetése alatt tanult. A tekintélyes intézmény igazgatója azonnal meglátta a hallgatóban a nagy drámai színésznőt, és elősegítette, hogy felvegyék a Nemzeti Színházba. Szeleczky Zita nemcsak tehetséges, hanem szorgalmas tanuló is volt. Évtizedekkel később a színésznő úgy emlékezett vissza, hogy tanulmányai alatt nagyon ambiciózus volt, nem vette észre sem a nőket, sem a férfiakat, csak a tanárait, mert tanulni akart és igazi színésznővé válni.
1936-ban „A Színházi Élet” című újság arról számolt be, hogy a végzős Szeleczky Zita egyszerre három színháztól is ajánlatot kapott, de hű maradva az Ódrynak tett ígéretéhez, a Nemzeti Színház ösztöndíját választotta.
A kezdő tehetségére felfigyelt Balogh Béla filmrendező, aki azonnal meghívta Zitát egy próbafelvételre. Így kapta meg a szerepet „A méltóságos kisasszony” című filmben. Azonban a báró szeretője és nevelője közötti társadalmi különbségekről és szerelemről szóló film hidegen hagyta a nézőket. „A Reggel” kritikusa, Eguid Zoltán dilettánsnak nevezte Szeleczkyt. Annak ellenére, hogy a film nem aratott sikert a közönség körében, a megkeresett pénz segített Zitának javítani nehéz anyagi helyzetén.
A színésznő első lépései a színházi színpadon szintén szerények voltak. Kezdetben Szeleczky tömegjelenetekben és epizódszerepekben játszott. Azonban hamarosan egyre érdekesebb munkákat kezdtek neki ajánlani. Eljátszotta Titániát a „Szentivánéji álom” és Ledért a „Csongor és Tünde” című előadásokban.
Az igazi áttörést Németh László „Villámfénynél” című drámájában nyújtott alakítása hozta meg. Sata szerepe nemcsak a nézők szeretetét, hanem a kritikusok elismerését is meghozta számára. A „Színházi Élet” kritikusa, Kálmán azt írta, hogy Szeleczky Zita gyönyörű és kiszámíthatatlan, mint a kor, amelyet képvisel. Ennek az előadásnak köszönhetően a lány a színház vezető színészei közé került, és elnyerte a rangos Farkas–Ratkó-díjat.
Új szerepek, kihívások és konfliktus a színházban
A színésznő további színházi munkái lenyűgözték a kritikusokat. Lenyűgözte őket, milyen meggyőzően játszik, és milyen áldozatokra képes egy szerep kedvéért. Hogy Shakespeare Júliáját hitelesebbé tegye, még szőke haját is feketére festette. Szeleczky utolsó nagy sikere a Nemzeti Színházban Solvejg szerepe volt Henrik Ibsen „Peer Gynt” című drámájában.
A színpadi sikereket nehézségek is kísérték. Szeleczkyt gyakran csábították, hogy hagyja el a Nemzeti Színházat magánprodukciók kedvéért, de ő mégis ezt a színházat tekintette igazi otthonának. A konfliktus 1941-ben robbant ki, amikor a színház igazgatója, Németh Antal németországi turnéra készült Vörösmarty „Csongor és Tünde” című darabjával, és felkérte Szeleczkyt, hogy játsszon Frankfurtban és Berlinben. A színésznő visszautasította.
Németh az Országos Színművészeti és Filmművészeti Kamara fegyelmi tanácsához fordult Szeleczky kizárását követelve. Ennek eredményeként a színésznőt hat hónapra eltiltották a színházi munkától. A sztár nem értett egyet az ítélettel, és tiltakozásul, mindössze négy évvel a társulathoz való csatlakozása után, elhagyta a Nemzeti Színházat.
Szeleczky Zita filmkarrierje
Szeleczky Zita még az akadémiai tanulmányai alatt kezdett filmezni. Bár nem azonnal, de természetes karizmája, kifejező megjelenése és a különböző karakterekbe való könnyed átlényegülési képessége korának egyik legfényesebb színésznőjévé tette. Az 1930-as évek végétől 1944-ig a magyar színház és film egyik leghíresebb csillaga volt, népszerűsége olyan méreteket öltött, hogy még saját rajongói klubja is alakult.
A sikertelen debütálás után Szeleczky a „Sivatagi vihar” című filmben szerepelt. Különösen mozgalmas év volt a színésznő számára 1938. Hat filmben játszott, köztük a „Pénzügyi zűrzavarok”, a „Fekete gyémántok” és az „Azúr expressz” című vígjátékban. Filmkarrierje során Szeleczky több mint húsz filmben szerepelt.
A színésznő elismerésének csúcspontja 1941-ben jött el, amikor Szeleczky Zita rangos díjat kapott a Velencei Filmfesztiválon az „Egy éjszaka Erdélyben” című filmben nyújtott kiemelkedő alakításáért. Ez a díj megerősítette státuszát Magyarország egyik legfőbb filmsztárjaként, és nevét végleg a filmes siker szinonimájává tette.
Száműzetés és élet külföldön
A színésznő élete jelentősen megváltozott a második világháború alatt. Szeleczky Zita 1944-ig folytatta a fellépéseket a színpadon, annak ellenére, hogy a szovjet csapatok előrenyomultak Budapest felé, és a szövetségesek bombázták Magyarországot. Ebben az időszakban a színésznő a Szálasi-rendszert támogatta. Politikai eseményeken való részvételének egyik példája a nemzetiszocialisták kulturális találkozóján való fellépése volt a Budai Várban több kollégájával, miután a Magyar Kultúra Házában (ma Erkel Színház) elszavalta Petőfi Sándor „A szent háborúhoz” című versét.
1944 decemberében, nem sokkal Magyarország összeomlása előtt, Szeleczky elhagyta az országot. A színésznő először Ausztriába, majd Olaszországba költözött. 1947-ben távollétében „fasiszta propaganda” miatt bíróság elé állították, és három év börtönbüntetésre ítélték. Szeleczkyt tíz évre eltiltották szakmája gyakorlásától, politikai jogait ugyanennyi időre felfüggesztették, és teljes vagyonelkobzást rendeltek el. Ezt követően Argentínába menekült, ahol részt vett a „Vivir un instante” című előadásban. Azonban spanyol nyelvtudás hiányában nem tudta folytatni színházi karrierjét. Szeleczky a magyar emigráns közösségekben turnézott, operettekben, versesteken és varietéműsorokban lépett fel.
Később a színésznő az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol folytatta творческую деятельность és kulturális kapcsolatot tartott fenn a magyar diaszpórával. Amerikában ismerkedett meg Wass Albert magyar íróval, aki szintén kénytelen volt elhagyni az országot. Szeleczky kazettákra és hanglemezekre rögzítette műveit. Emellett magyar népdalokat is énekelt felvételre, segítve ezzel a hagyományok és a hazáról való emlékezés megőrzését az emigráns közösség körében.
Hazájától távol Szeleczky megpróbálta folytatni karrierjét, de gyakran szembesült mind a kritikusok, mind a nézők támadásaival. Sok magyar újságíró a következő években úgy vélte, hogy a színésznő legnagyobb hibája az volt, hogy soha nem próbálta megmagyarázni szerepét a nyilaskeresztes rezsim idején, így a kritika kereszttüzébe került.
Hazatérés és halál
Negyvenöt éves távollét után, 1999-ben Szeleczky Zita először látogatott Magyarországra. Ettől kezdve rendszeresen elfogadta a hazai meghívásokat, önálló esteken, filmvetítéseken vett részt, interjúkat adott és találkozott rajongóival. Ezek a látogatások lehetővé tették a színésznő számára, hogy újra kapcsolatot teremtsen a magyar kultúrával és a hálás nézőkkel, akik a hosszú száműzetés ellenére is emlékeztek rá.
Külföldi tevékenységéért Szeleczkyt a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. A legnagyobb boldogságot azonban a Legfelsőbb Bíróság 1994-es ítélete jelentette számára. A színésznőt teljesen felmentették a népellenes bűncselekmények vádja alól, mivel bűncselekményt nem állapítottak meg, és a Budapesti Népbíróság korábbi ítéletét hatályon kívül helyezték.
1998-ban, Érd város önkormányzatának támogatásával, Szeleczky saját házat kapott a Pest megyei városban, ahová be is költözött. Itt töltötte élete utolsó hónapjait. A színésznő 84 éves korában hunyt el új otthonában. Szeleczky Zitát a családi sírboltban temették el Nekézsenyben, ahol gyermekkorát töltötte.
A hazatérés a magyar színésznő számára nemcsak a hosszú száműzetés szimbolikus lezárása volt, hanem egy lehetőség is arra, hogy újra megtalálja a békét és a nyugalmat, amelyet sokéves творческой деятельностью kiérdemelt.
Források:
- https://nfi.hu/filmarchivum/kutatasoktatas/hungarika-kutatas-1/magyarok-a-vilag-filmgyartasaban/szeleczky-zita-1915-1999.html
- https://www.mafab.hu/people/zita-szeleczky-419948.html
- https://mult-kor.hu/budapest-ostroma-idejen-is-a-szinpadon-volt-szeleczky-zita-20210420
- https://femina.hu/hazai_sztar/szeleczky-zita-halala/
- https://cultura.hu/szub-kultura/szeleczky-zita-elete/
